realestatebyclara.com
Csongor és Tünde by Mihály Vörösmarty Open Preview See a Problem? We'd love your help. Let us know what's wrong with this preview of Csongor és Tünde by Mihály Vörösmarty. Thanks for telling us about the problem. · 559 ratings 6 reviews Start your review of Csongor és Tünde Apr 09, 2021 Dorina rated it liked it Van benne néhány érdekes idézet, meg szép a fogalmazás, de ennek a beképzelt, önsajnáltató főszereplőnek, aki lenézi és megbántja még azokat is, akik segítenek neki, nem igazán lehet szurkolni. A szerelmi szenvedéssel én nem tudtam együtt érezni, mivel semmit nem tudunk Csongor és Tünde kapcsolatáról. Az egyetlen karakter, akinek a fájdalmait megértettem valamennyire, az Balga volt az éhségével (bár ez valószínűleg inkább az én hibám, nem a könyvé). Összefoglalva, megérte elolvasni, mert ahhoz k Van benne néhány érdekes idézet, meg szép a fogalmazás, de ennek a beképzelt, önsajnáltató főszereplőnek, aki lenézi és megbántja még azokat is, akik segítenek neki, nem igazán lehet szurkolni.
Nem! tovább nem tűrhetem. Mirígy Elmegy, itthágy, kell sietnem, Úrfi! úrfi! végezem már. Csongor Elfutnék a szörnyetegtől, S a kivánság nem bocsát: Hallanom kell. Mirígy Légy figyelmes. Mint mondám, az éj ha jő, Érni kezd a fán az alma, S mint egy most szűlt lánykafő, Oly arannyá duzzad halma. Mégis ebben agg apádnak És anyádnak haszna nincsen; Mert bármennyien vigyáznak, Báj szellő kel éj felében, Melytől a szemek lehúnynak, S reggel a szedett fa áll, Mint a puszta tüskeszál. S mert legaggabb én vagyok, Legtovább virraszthatok, Azt beszélték, s ideköttek A fatőhöz, s megnevettek. Engem is pedig lesujt a Bűvös álom ón hatalma, És ez harmad éje már, Étlen, szomjan, hogy vigyázok. Csongor Mily nem ösmert gondolat, Új kívánat, új remény ez, Mely mint vert hab tengerén Vándor éji villanat, Háborús eszembe hat? Mirígy Hogy pusztúljon a kegyetlen! Mégsem old el láncaimtól. Vallanom kell többet is, Vallanom kell a valót. – Halljad, úrfi, mely gyanúm van: Innen tündér szép leányzó, Aki e fát ülteté tán, Hordja vissza, mint sajátját, Az arany gyümölcsöt is.
Letöltés PDF Olvasás online Vörösmarty Mihály 1830-ban játszódó, öt felvonásos színjátékának fő alakjai Csongor és Tünde. Számukra a szerelem a kincs, a hatalom, a tudás. El nem veszíthető kincs, örökre erőt adó hatalom, bölcsességgé párlódott tudás. Így lesznek halandók halhatatlanok... Minden őrszem. Húnyjon, csak nem. A várt s váró kedvesé. Csongor. Álom, álom, édes álom, Ah, csak most ne légy halálom. Elrejtezik. Tünde, Ilma jőnek. Ilma. Balga, földmívelő, utóbb Csongor szolgája - Dimitri, boltos rác - Kurrah, ördögfi - Berreh, ördögfi - Duzzog, ördögfi - Tünde, tündérleány - Ilma, Balga hitvese A Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály 1830-ban
Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 51. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 52. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 53. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 54. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 55. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 56. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 57. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 58. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 59. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 60. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 61. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 62. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 63. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 64. Csongor és Tünde - Kísérőzene Vörösmarty Mihály színművéhez 65.
Sötét és semmi voltak: én valék, Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj, És a világot szültem gyermekűl. Mindenható sugárral a világ Fölkelt ölemből; megrázkódtatá A semmiségnek pusztaságait, S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg, A Mind, előállt. Hold és csillagok, A menny csodái lőnek bujdosók Kimérhetetlen léghatárokon. Megszűnt a régi alvó nyúgalom: A test megindúlt, tett az új erő, S tettekkel és mozgással gazdagon Megnépesűlt a puszta tér s idő, Föld és a tenger küzdve osztozának Az eltolt légnek ősi birtokán; Megszünteté a tenger habjait, S melyet haraggal ostromolt imént, Most felmosolyga mélyiből az ég; S mint egy menyasszony, szépen és vidáman Virágruhába öltözött a föld. A por mozogni kezdett és az állat, S királyi fejjel a lelkes porond, Az ember lőn, és folytatá faját, A jámbort, csalfát, gyilkost és dicsőt. - Sötét és semmi vannak: én vagyok, A fény elől bujdokló gyászos Éj. - A féreg, a pillanat búboréka, Elvész; idő sincs mérve lételének. Madárt a szárny, a körmök állatot Nem váltanak meg, kérges büszke fát Letesznek századoknak súlyai.